1. ábra. Osztják kéregtál a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből
Az osztják kéregtálat a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi (1. ábra). A tál körbefutó díszítése a kőkori Jóma isten székely betűk előképéből alkotott névmonogramjából áll. A ligatúra a Jóma név valamilyen változatát, vagy rokonát rögzíthette. A szó hangalakjára nézve tájékoztatást ad, hogy a finn jumala "isten" jelentésű, amelynek a magyarban az ima szavunk felel meg.
Azt már "Az Éden írása" c. tanulmányunkban tisztáztuk, hogy a Jóma ligatúra a székely "j" (jó) és "m" (magas) jelek előképéből lett összerakva. Azt is megírtuk már, hogy a Jóma név a magyarok Istenének két jelzőjéből, a jó-ból és a magasságos tövéből álló összetétel - amely többek között a finn jumala "isten" szóval is genetikus kapcsolatban van.
Most egy chilei indián edényt teszünk mindezen ismereteink mellé, mert az obi-ugor - indián párhuzam részletekbe menően pontos (2. ábra).
2. ábra. Indián agyagedény Chiléből a Jóma ligatúrából alkotott díszítéssel
A Jóma ligatúra önmagában is túl bonyolult ahhoz, hogy véletlen egyezésről lehessen beszélni (a véletlen egyezést az elvégzett valószínűségszámítás kizárja). A jellegzetes egymásba ölelkező jelkompozíció egyezése pedig még kevésbé lehet a véletlen műve.
Mindezeken felül a tálak formája és a rajtuk a végigfutó díszítés elhelyezése is megdöbbentően hasonló.
Aligha értékelhetjük ezt másként, mint a Sadovszky Ottó által kimutatott ugor-indián kulturális és nyelvrokonság tárgyi bizonyítékát. Ez a jel ugyanis egy másolatokban fennmaradt nyelvemlék, amelynek eredetije a kőkorban keletkezett (ha az indiánok ősei a kőkorban vándoroltak át Amerikába - mint azt általában felteszik).
3. ábra. Az obi-ugor edény feketéből és fehérből is kibontakozó, egymásba ölelkező jelei más indián Jóma ligatúrákon rendre visszaköszönnek (és a kínai jin - jang jelet is az eszünkbe juttatják)
4. ábra. A Jóma ligatúra a kacskaringó alakú jó és a hegyek sorából rakott ma(gas) jelből áll; az előbbinak a mártonhelyi templom freskóján, az utóbbinak a magyargyerőmonostori kályhacsempén van mása; a kettő együtt hun tárgyakon: nagyszíjvégen, koronán , jelvényen , a Szent Koronán és csángó hímestojáson található meg
Az osztják kéregtálat a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi (1. ábra). A tál körbefutó díszítése a kőkori Jóma isten székely betűk előképéből alkotott névmonogramjából áll. A ligatúra a Jóma név valamilyen változatát, vagy rokonát rögzíthette. A szó hangalakjára nézve tájékoztatást ad, hogy a finn jumala "isten" jelentésű, amelynek a magyarban az ima szavunk felel meg.
Azt már "Az Éden írása" c. tanulmányunkban tisztáztuk, hogy a Jóma ligatúra a székely "j" (jó) és "m" (magas) jelek előképéből lett összerakva. Azt is megírtuk már, hogy a Jóma név a magyarok Istenének két jelzőjéből, a jó-ból és a magasságos tövéből álló összetétel - amely többek között a finn jumala "isten" szóval is genetikus kapcsolatban van.
Most egy chilei indián edényt teszünk mindezen ismereteink mellé, mert az obi-ugor - indián párhuzam részletekbe menően pontos (2. ábra).
2. ábra. Indián agyagedény Chiléből a Jóma ligatúrából alkotott díszítéssel
A Jóma ligatúra önmagában is túl bonyolult ahhoz, hogy véletlen egyezésről lehessen beszélni (a véletlen egyezést az elvégzett valószínűségszámítás kizárja). A jellegzetes egymásba ölelkező jelkompozíció egyezése pedig még kevésbé lehet a véletlen műve.
Mindezeken felül a tálak formája és a rajtuk a végigfutó díszítés elhelyezése is megdöbbentően hasonló.
Aligha értékelhetjük ezt másként, mint a Sadovszky Ottó által kimutatott ugor-indián kulturális és nyelvrokonság tárgyi bizonyítékát. Ez a jel ugyanis egy másolatokban fennmaradt nyelvemlék, amelynek eredetije a kőkorban keletkezett (ha az indiánok ősei a kőkorban vándoroltak át Amerikába - mint azt általában felteszik).
